díszzsebkendők & ágytöltelékek

"A magyar parlament, az az Európai Unióban utolsó előttiként szerepel a férfi-nő parlamenti..."

Wed, 22 May 2013 01:57:00 -0400

“A magyar parlament, az az Európai Unióban utolsó előttiként szerepel a férfi-nő parlamenti képviselő-megoszlásban, aminek bizony van kihatása erre a kérdésre is természetesen. A magyar parlament rendkívül szexista. Az ott dolgozó parlamenti képviselőnők az átlagosnál vagy a nemzetközileg ismertnél lényegesen több kifejezetten sértő, megalázó megjegyzést kénytelenek eltűrni, pusztán a nemük miatt. Igyekeznek is nem eltűrni, de nem olyan könnyű akkor, amikor az ember olyan kevesen van egy parlamentben nő. És arra nézve nemzetközi kutatások vannak, hogy a partnerkapcsolatában bántalmazó személy, az munkahelyen is hajlamos bántalmazóként viselkedni, tehát, hogy a két dolog összefügg. És arra is, hogy aki ahhoz szokott, hogy hatalommal rendelkezik, az hajlamosabb ezt a hatalmat az élete minden olyan területén megvalósítani, ahol megteheti.”

- With Judit, NaNE

világosan látjuk, hogy mit várhatunk nők egyenlőségét érintő kérdésekben egy olyan parlamenttől, amelyben a szexuális zaklatás (tehát a nők elleni erőszak) bevett eszköze a képviselőnők elhallgattatásának.

az ország népességének kb. 52%-a nő.

egy 50-50%-os női-férfi kvóta indokolt és demokratikus lenne.

kicsit sincs kedvem egy olyan pártra szavazni, ami ezt nem képes biztosítani.

"Az elkövetőknek amúgy is szokásuk, hogy megpróbálják elhitetni az áldozatokkal, hogy bárhol..."

Wed, 22 May 2013 01:42:00 -0400

“Az elkövetőknek amúgy is szokásuk, hogy megpróbálják elhitetni az áldozatokkal, hogy bárhol megtalálnák őket, hogy bárhova utánuk nyúlnak, hogy egyszerűen nem létezik, hogy úgy tudjanak segítséget kapni, hogy azt ők ne bosszulják meg. […] Egyáltalán nem ritka, hogy az elkövetők ezt valóban meg is tudják csinálni, ezt az utánanyúlást. Szóval, hogy gyakran szoktak bántalmazott nőket pszichiátriai betegségekkel diagnosztizálni, és még az sem olyan rendkívül ritka, hogy például paranoiával diagnosztizálják őket, miközben ők valóban veszélyben vannak.”

- Wirth Judit, NaNE

Tracy Chapman - Behind The Wall

Tue, 21 May 2013 15:59:48 -0400

Tracy Chapman - Behind The Wall

"Bár a nemzetközi elvárások szerint a bántalmazási cselekmények lehető legszélesebb körével szemben..."

Tue, 21 May 2013 15:17:47 -0400

“Bár a nemzetközi elvárások szerint a bántalmazási cselekmények lehető legszélesebb körével szemben kell védelmet nyújtani, a tényállás-tervezet valójában nem több, mint egyes (gyakori és - főleg - kevésbé gyakori) bántalmazási cselekmények, már meglévő tényállások nem átgondolt gyűjteménye. A javaslat tartalmaz olyan cselekményeket, melyek kapcsán szinte soha nem indul eljárás jelenleg sem, míg kihagy másokat, melyeket sokkal gyakrabban követnek el, és gyakrabban is kerülnek a hatóságok látókörébe. Nem tér ki a javaslat a gazdasági és társas ellehetetlenítésre, a gazdasági hatalomra törekvésre a bántalmazó részéről, az elszigetelésre, a kényszerítő kontrollra, a bántalmazók által indított tömeges jogi eljárások általi ellehetetlenítésre, a közös gyerekkel való kikényszerített - a bántalmazás fenntartására használt - kapcsolattartásra, a gyermekek veszélyeztetésére a bántalmazó magatartása által, a szexuális erőszak és visszaélés azon gyakori formáira, melyeket sem a kényszerítés, sem az erőszak bevett büntetőjogi bírói gyakorlata nem ismer el (mint pl. a szexuális zsarolás a gyerekre való tekintettel, vagy a nem közvetlen fenyegetéssel való kényszerítés). A tervezet nem rugaszkodik el a betokosodott büntetőjogi formuláktól, melyek eddig is alkalmatlannak bizonyultak a párkapcsolati erőszak hatékony üldözésére és megelőzésére, így az elkövetők felelősségre vonására és az áldozatok védelmére.
[…]
Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a rágalmazás és becsületsértés beemelése a szabályozásba ellentétes annak céljával. Míg ugyanis az látszólag a bántalmazó cselekmények körének bővítését szolgálja, valójában az áldozatok elhallgattatásának biztosítékát nyújtaná, és az elkövetőket részesítené fokozottabb védelemben, miközben a hamis vád, a hamis tanúzás, sőt, a családon belüli erőszak körében a távoltartás alaptalan kezdeményezése már jelenleg is súlyosan büntetett cselekmények.”

- NaNE - Nem megfelelő a családon belüli erőszak tényállásának beterjesztett szövegjavaslata

“Kara Walker (American, born 1969) is best known for cut-paper...

Mon, 20 May 2013 14:54:14 -0400

“Kara Walker (American, born 1969) is best known for cut-paper silhouettes that critically address race, gender, sexuality, and power. Most often taking the form of large-scale tableaux of antebellum stereotypes, they present slavery as an absurd theater of eroticized violence and self-deprecating behavior. Her flat caricatures—mammies, sambos, slave mistresses, masters, and Southern belles—are depicted nearly life-size, arranged in narrative sequences that further exaggerate the already grotesque history of slavery. For Walker, the simplified details of a human form in the black cutouts resonate with racial stereotypes. She has said, “The silhouette says a lot with very little information, but that’s also what the stereotype does.”“

somethingmagnetism: “Genuine slave narratives have a rough,...

Mon, 20 May 2013 14:31:48 -0400

somethingmagnetism:

“Genuine slave narratives have a rough, manhandled quality, full of sex and violent material, which was often cleaned up for readers—black and white—in polite society. I like drawing from sources where the demand for authenticity is satisfied before the censors show up; I’ve used pornography for the same reason. In a sense, I’ve adopted the testimonial format but have abandoned nearly all its reform- minded aspirations. Being a black girl means that I operate as the narrator, rendering testimonials in the language of art.”

Kara Walker

[source]

The Art Institute of Chicago - The Department of American...

Mon, 20 May 2013 12:41:42 -0400

The Art Institute of Chicago - The Department of American Art

Mary Cassatt - The Child’s Bath, 1893

Mary Cassatt - On a Balcony, 1878/79

Elizabeth Sparhawk-Jones - Shoe Shop, c. 1911

Marguerite Thompson Zorach - Landscape (recto), 1911/12

Helen Torr - Extemporaneous, 1927

Georgia O’Keeffe - The Shelton with Sunspots, N.Y., 1926

Georgia O’Keeffe - Ballet Skirt or Electric Light, 1927

Georgia O’Keeffe - Cow’s Skull with Calico Roses, 1931

Georgia O’Keeffe - Red Hills with Flowers, 1937

Georgia O’Keeffe - Sky Above Clouds IV, 1965

<3 szuper, hogy ez szembejött, eszembe juttatta, hogy akartam...

Mon, 20 May 2013 12:39:23 -0400

szuper, hogy ez szembejött, eszembe juttatta, hogy akartam csinálni valamit nők az Art Institute-ban témában.

különösen az amerikai gyűjteményük volt érdekes élmény (annak ellenére, hogy sajnos csak egy emeletnyi része volt épp látogatható), például azért is, mert termenként akár 2-3 (!) olyan festményt is lehetett találni, amik nőnemű alkotók képei voltak… hirtelen azt sem tudtam, hová legyek.

egyébként az egész intézmény lélegzetelállító, az épület (különösen a Modern Wing, designed by Renzo Piano), a kertek, és maguk a gyűjtemények is fantasztikusak. főleg a kortárs meg a modern szajré, és a formatervezés részleg izgalmas, de azért az is egy kissé vicces érzés, amikor eljutok az európai impresszionistákig, és két terembe több Monet van bezsúfolva, mint amit az elmúlt tíz évben német meg osztrák meg magyar kiállításokon összesen láttam.

Nyílt levél Ertsey Katalinnak a NANE Egyesület önkénteseitől

Mon, 20 May 2013 09:37:10 -0400

Nyílt levél Ertsey Katalinnak a NANE Egyesület önkénteseitől:

itt az előzmény (megint), de azt, hogy mi a fenének írta ezt meg Ertsey, még mindig nem értem.

PÁLYÁZAT! Vezess műhelybeszélgetést, fórumot, vitát a 18. Budapest Pride-on!

Sun, 19 May 2013 15:16:13 -0400

PÁLYÁZAT! Vezess műhelybeszélgetést, fórumot, vitát a 18. Budapest Pride-on!:

van ez a BP PRIDE-os pályázat, hogy műhelybeszélgetéseket / fórumokat / vitákat lehet csinálni, és ilyen módon be lehet szállni a fesztiválba, hozzá lehet tenni a saját érdeklődési körötöket és a témáitokat. magánszemélyként és szervezetként is lehet pályázni, és a technikai feltételek biztosításával a szervezők, illetve az alapítvány segít a megvalósításban.

a pályázás elég egyszerű, viszont a leadási határidő május 20., vagyis a most következő hétfő!

[Gyönyörű, 18-19 éves, sima és puha bőr, enyhén olajbarna...

Sun, 19 May 2013 14:05:55 -0400

[Gyönyörű, 18-19 éves, sima és puha bőr, enyhén olajbarna bőrszín, azt mondta, hogy román. Nagyon zárkózott volt, nem nézett és nem mosolygott rám, miközben játszottam a testével. Tulajdonképpen felizgatott az, hogy “nem mutatott érdeklődést”. Csak feküdt ott, én meg azt csinálhattam vele, amit csak akartam. Rossz kislány, de kedves. Még unottan nyögött is egy keveset a dolog egy pontján, amit kiválónak éreztem. Nagyszerű szórakozás, és egy gyönyörű, fiatal, irigylésre méltó test.]

the-invisible-men (via eco-chamber)

ez a tumblr a PunterNet nevű online közösség beszámolóit rögzíti. a beszámolókat prostitúcióba kényszerített nőket használó férfiak (jánosok) írják, és arról szólnak, hogy milyen élményeik voltak a megvásárolt “szolgáltatással” kapcsolatban. a képen látható árcédula azt jelzi, hogy az adott férfi mennyit fizetett.

a projekt célja, hogy a szokásos áldozat-fixálódott megközelítés helyett az erőszak elkövetőire, a prostitúciót vásároló férfiakra (vagyis a keresletre) irányítsa a figyelmet, és a prostitúcióba kényszerített nők “választásai” helyett ezeknek a férfiaknak a ténylegesen szabadon meghozott döntéseit tegye mérlegre.

a férfiak által írt, magukról és a prostitúcióba kényszerített nőkről szóló beszámolókból nagyszerűen kivehető, hogy ennek az interakciónak az egyik végén egy olyan férfi áll, aki (életkorától vagy fizikai adottságaitól függetlenül) feljogosítva érzi magát arra, hogy fiatal és lehetőleg szép nők testét szexuálisnak titulált célokra a kedve szerint használja, tekintet nélkül arra, hogy a nőknek van-e kedve ehhez, vagy sem. az interakció másik végén pedig egy olyan nő található, akinek a teste szexualizálva van, és passzív tárggyá, segédeszközzé van degradálva.

a beszámolókban megjelenik az, hogy a prostitúcióba kényszerített nőket meg akarják büntetni [x], hogy fizikai fájdalmat okoznak nekik [x], [x], [x], [x], előkerül továbbá a durva, fuldoklásig erőltetett orális szex [x], az, hogy olyan dolgokra kényszerítik a nőket, amiket azok nem akarnak [x], [x], [x], [x], [x], az, hogy egyesek szeretik a szexiparba újonnan bekerült nőket/lányokat “betörni” [x], az, hogy a kliensek pornósztár-stílusú kiszolgálásra vágynak [x], és természetesen az óvszer nélküli kontaktus is [x], [x].

vannak utalások ezen kívül még a prostitúcióba kényszerített nők fiatal korára, származására (délkelet-ázsiai és kelet-európai “lányok”), az angol nyelvtudásuk hiányára, a kedvtelenségükre, a megfélemlítettségükre, a fáradtságukra és az egészségügyi állapotuk elégtelenségére, meg arra is, hogy ittasak, hogy képesek legyenek elviselni, amit velük tesznek.

díszzsebkendők & ágytöltelékek: Demcsák Zsuzsa (TV2, Mokka): De például egy ilyen évekig tartó lelki...

Sat, 18 May 2013 11:49:00 -0400

díszzsebkendők & ágytöltelékek: Demcsák Zsuzsa (TV2, Mokka): De például egy ilyen évekig tartó lelki...:

lillapontjpg:

dezsa:

csokosluli:

dezsa:

csokosluli:

dezsa:

Demcsák Zsuzsa (TV2, Mokka): De például egy ilyen évekig tartó lelki abúzus, amikor a nő vagy az adott ember elveszíti, mondjuk a saját önbecsülését a párkapcsolaton belül, mert ugye folyamatosan ezt éreztetik vele, hát ezt hogyan bizonyítja az ember, ez hogyan kerüljön be törvényi tényállásba ön…

hát én eggyel tanulságosabbnak érzem, hogy demcsák zsuzsa évekig tűrte ugyanezt otthon, majd a kollégái a mennybe repítették, mondván, milyen erős nő, hogy bár monoklival érkezett munkába, milyen tisztességesen elvégezte és milyen szépen kussolt. példamutatás, heló.

nem gondolom elfogadhatónak, hogy bármilyen közéleti/politikai szerepet vállaló vagy nem vállaló nőn számon kérje bárki is, hogy miért “tűri” évekig, hogy bántalmazzák. nem látom, hogy ha valaki elkövet ellened valamit, akkor azért miért te lennél a felelős.

az sem pontosan világos, hogy egy törvény megbeszéléséhez mi köze van Demcsák Zsuzsa élettörtének. Demcsák Zsuzsa nem egyenlő az általa elszenvedett bántalmazással.

ok, akkor nem érted. nem kérem számon senkin, és az utolsó, amit gondolok, hogy ő lenne a felelős. ahogy írtam, az zavar, hogy utólag kvázi hősként állították be a kollégái, és facebookon, és műsorokban, nem privát beszélgetésekben, ami viszont rossz példa, mert azt sugallja, hogy ha csendben tűrsz, az jó.

nekem ez így egy kicsit diffúz, de ha van valami konkrét linked, ami mutatja, hogy mire gondolsz, hogy mi hangzott el, aminek rossz üzenete volt, akkor megoszthatod.

http://www.stop.hu/m/bulvar/demcsak-zsuzsa-megjarta-a-poklot-az-utazas-reszletei-titkosak/1090231/

jaj.

aha, igen, értem mit mondasz.

plusz a maradék dolgok is, amiket itt leírnak, mintapéldái az áldozat-fixálódásnak. nagyon szuper lenne, ha nem tennék fel ezeket a “miért tartott ki ilyen sokáig” típusú kérdéseket…

és ha már szörnyülködünk, mutatok egy még cifrábbat, ami legalább ennyire káros, Ertsey Katalintól. igazából nem sikerült még felfognom, hogy ezt hogy gondolta. (via fb)

díszzsebkendők & ágytöltelékek: Demcsák Zsuzsa (TV2, Mokka): De például egy ilyen évekig tartó lelki...

Sat, 18 May 2013 11:30:34 -0400

díszzsebkendők & ágytöltelékek: Demcsák Zsuzsa (TV2, Mokka): De például egy ilyen évekig tartó lelki...:

csokosluli:

dezsa:

csokosluli:

dezsa:

Demcsák Zsuzsa (TV2, Mokka): De például egy ilyen évekig tartó lelki abúzus, amikor a nő vagy az adott ember elveszíti, mondjuk a saját önbecsülését a párkapcsolaton belül, mert ugye folyamatosan ezt éreztetik vele, hát ezt hogyan bizonyítja az ember, ez hogyan kerüljön be törvényi tényállásba ön…

hát én eggyel tanulságosabbnak érzem, hogy demcsák zsuzsa évekig tűrte ugyanezt otthon, majd a kollégái a mennybe repítették, mondván, milyen erős nő, hogy bár monoklival érkezett munkába, milyen tisztességesen elvégezte és milyen szépen kussolt. példamutatás, heló.

nem gondolom elfogadhatónak, hogy bármilyen közéleti/politikai szerepet vállaló vagy nem vállaló nőn számon kérje bárki is, hogy miért “tűri” évekig, hogy bántalmazzák. nem látom, hogy ha valaki elkövet ellened valamit, akkor azért miért te lennél a felelős.

az sem pontosan világos, hogy egy törvény megbeszéléséhez mi köze van Demcsák Zsuzsa élettörtének. Demcsák Zsuzsa nem egyenlő az általa elszenvedett bántalmazással.

ok, akkor nem érted. nem kérem számon senkin, és az utolsó, amit gondolok, hogy ő lenne a felelős. ahogy írtam, az zavar, hogy utólag kvázi hősként állították be a kollégái, és facebookon, és műsorokban, nem privát beszélgetésekben, ami viszont rossz példa, mert azt sugallja, hogy ha csendben tűrsz, az jó.

nekem ez így egy kicsit diffúz, de ha van valami konkrét linked, ami mutatja, hogy mire gondolsz, hogy mi hangzott el, aminek rossz üzenete volt, akkor megoszthatod.

díszzsebkendők & ágytöltelékek: Demcsák Zsuzsa (TV2, Mokka): De például egy ilyen évekig tartó lelki...

Sat, 18 May 2013 10:48:11 -0400

díszzsebkendők & ágytöltelékek: Demcsák Zsuzsa (TV2, Mokka): De például egy ilyen évekig tartó lelki...:

csokosluli:

dezsa:

Demcsák Zsuzsa (TV2, Mokka): De például egy ilyen évekig tartó lelki abúzus, amikor a nő vagy az adott ember elveszíti, mondjuk a saját önbecsülését a párkapcsolaton belül, mert ugye folyamatosan ezt éreztetik vele, hát ezt hogyan bizonyítja az ember, ez hogyan kerüljön be törvényi tényállásba ön…

hát én eggyel tanulságosabbnak érzem, hogy demcsák zsuzsa évekig tűrte ugyanezt otthon, majd a kollégái a mennybe repítették, mondván, milyen erős nő, hogy bár monoklival érkezett munkába, milyen tisztességesen elvégezte és milyen szépen kussolt. példamutatás, heló.

nem gondolom elfogadhatónak, hogy bármilyen közéleti/politikai szerepet vállaló vagy nem vállaló nőn számon kérje bárki is, hogy miért “tűri” évekig, hogy bántalmazzák. nem látom, hogy ha valaki elkövet ellened valamit, akkor azért miért te lennél a felelős.

az sem pontosan világos, hogy egy törvény megbeszéléséhez mi köze van Demcsák Zsuzsa élettörtének. Demcsák Zsuzsa nem egyenlő az általa elszenvedett bántalmazással.

Demcsák Zsuzsa (TV2, Mokka): De például egy ilyen évekig tartó lelki abúzus, amikor a nő vagy az...

Sat, 18 May 2013 10:21:17 -0400

Demcsák Zsuzsa (TV2, Mokka): De például egy ilyen évekig tartó lelki abúzus, amikor a nő vagy az adott ember elveszíti, mondjuk a saját önbecsülését a párkapcsolaton belül, mert ugye folyamatosan ezt éreztetik vele, hát ezt hogyan bizonyítja az ember, ez hogyan kerüljön be törvényi tényállásba ön szerint?

Spronz Júlia (a PATENT szakjogásza): Hát én azt gondolom, hogy ennek semmi extra feltétele nincsen. Egyrészt az, hogy lelki erőszak, az tökéletesen leírja, a bizonyítása is pontosan ugyanúgy történik, mint minden más bűncselekménynek, ahol például nem voltak szemtanúk. Itt egyébként vannak, tehát egyrészt lehet a tanúkat is használni, másrészt pedig a hatása tökéletesen jól kimutatható, egyszerűen hozzáértő jogalkalmazókra van szükség. Mint ahogy semmi extrém megoldást nem kívánnak egyébként a magyar jogvédő szervezetek sem, hanem azt gondoljuk, hogy ami külföldön jól működő gyakorlat, azt remekül lehet adaptálni a magyar viszonyok közé, merthogy a jelenség az mindenhol ugyanaz, a jogi környezet sem olyan borzasztó módon eltérő, hogy ne lehessen átvenni más országok jól működő példáit. Egy olyan pszichológus-szakértő, aki ért a párkapcsolati erőszakhoz, nagyon jól le tudja írni, tetten tudja érni azokat a momentumokat, ahol bizonyítható jól, hogy egy ilyen szisztematikus, éveken keresztül történő, önbizalmat csökkentő magatartásnak itt van az eredménye.

Súlyosabb büntetés a családon belüli erőszakért (via fb)

tanulságos a videó, mondjuk ezt a címadást túlzásnak érzem.

Photo

Fri, 17 May 2013 10:37:04 -0400

a nudli alakú felkiáltójel a rajztudásom csúcsa.

Fri, 17 May 2013 10:37:00 -0400

a nudli alakú felkiáltójel a rajztudásom csúcsa.

ma kora délután lesz egy ilyen esemény, hogy: Utcai akció a...

Fri, 17 May 2013 03:37:20 -0400

ma kora délután lesz egy ilyen esemény, hogy:

Utcai akció a homofóbia és a transzfóbia ellen

gyertek, ha tudtok!

ÉS MI A HELYZET A FÉRFIAKKAL?!

Thu, 16 May 2013 19:36:00 -0400

Nincsen szükség arra, hogy a férfiaknak, akik feministák akarnak lenni, teret adjunk a feminizmuson belül. Fogják azokat a tereket, amik eleve az övéik a társadalmon belül, és alakítsák át azokat feminista terekké. - Kelley Temple (idézet innen, kiemelés tőlem)

Amikor a férfiak azt mondják, hogy a patriarchátus, melyet ők maguk rendeztek be, rájuk nézve is káros, az olyan, mint amikor valaki arról panaszkodik, hogy egy másik ember péppé verése igazán megsebezte az öklét. (idézet innen, kiemelés tőlem)

Szerdán a Pepita Ofélia Bárban Kaufer Virág és Lőrincz Éva (a Kézimunkások Szakszervezetének fonalvezetői) beszélgettek négy meghívott férfival a „Mit ér az ember, ha férfi?” nevű rendezvény keretei között. Az esemény facebook oldala eleve gyanakvásra adott okot (pl. kedden kikerült rá egy férfiak jogaiért harcoló, „Egyenjogúságot az apáknak is!” című cikk linkje), és ezt a gyanút maga a beszélgetés is megerősítette: itt tényleg férfiak problémáiról esett szó. Ez egyébként (mivel egészen pontosan az valósult meg, amire a leírás meg a cím alapján számítani lehetett) egyáltalán nem jelentett gondot, sőt. Igazán érdekes és tanulságos élmény volt, mert változatos módszertani betekintést nyújtott abba, hogy egy alapvetően feminizmusban (illetve gender studies-ban, queer studies-ban) gyökerező témát (a férfiasság vagy maszkulinitás, illetve annak a különböző megnyilvánulásai, változásai) hogyan lehet majdnem kizárólag a heteró férfiakra koncentrálva tárgyalni - és hogyan lehet mindezt a változtatásért való felelősségvállalás nélkül kivitelezni.

A témán kívül a hangvétel és a beszélgetés formátuma is férfiközpontú volt.

Előbbivel kapcsolatban talán ad valamiféle támpontot, hogy rögtön a bevezető pár mondatban olyasmi dolgok hangzottak el az eseményt tető alá hozó nők szájából, mint a „milyen nehéz is manapság férfinak lenni”, illetve, hogy jó lenne, ha a „nemek közti háború helyett inkább egy nemek közti párbeszédet” sikerülne megteremteni. Ezt nagyjából úgy tudnám lefordítani a saját nyelvemre, hogy 1) pár évtizeddel ezelőtt a férfiak beengedték a nőket az egyetemekre, akik ennek következtében most ott lehetnek a munkaerőpiacon, és így versenytársként jelennek meg, ami időnként kényelmetlen, mert kicsivel kevesebb kiváltsága van pár férfinak, mint amennyi mondjuk száz évvel ezelőtt lett volna, és ez nehéz nekik; és 2) vigyázni kell, hogy a férfiakat, illetve a férfiassághoz kapcsolódó beállítódásokat ne kritizáljuk túlságosan élesen és túlságosan határozottan, mert az súlyos ellentéteket hozna a felszínre, és nehezen levezethető, veszélyes feszültségeket keltene.

Ami a formátumot illeti: a „nők a kérdezők, férfiak a szakértők, továbbá a férfiak kapják a beszédidő többségét” felállás tipikus, és bárki számára ismerős lehet, aki látott már hírműsort… És valóban logikus, ráadásul majdnem légmentesen az, hogy a férfiasságukról magukat a férfiakat kell megkérdezni. Viszont ha ez így van, akkor felmerül, hogy vajon miért lehet, hogy közvetlenül a nőket és transz személyeket érintő témákról (pl. terhességgel, terhességmegszakítással kapcsolatos egészségügyi kérdések) is jelentősen gyakrabban szokás férfiakat megkérdezni, mint nőket?

Sebaj, ez egy másik, pillanatnyilag irreleváns problémahalmaz.

Az itt következőkben a teljesség igénye nélkül minden vendégtől csak pár, számomra érdekesebb, a gyógyszerészeket megszégyenítő kézírásommal félhomályban lejegyzetelt részletet fogok kiemelni.

Hadas Miklós szociológus, mikor Lőrincz Éva arról kérdezte, hogy milyen személyes motivációk vezették a szociológián belül a férfikutatások irányába, arról mesélt, hogy a ’90-es években, a Replika nevű folyóirat szerkesztésekor (?) találkozott a feminizmussal, és ez egy „revelatív erejű” kapcsolat kezdete volt, ugyanis rájött, hogy maga is „vérmacsó” férfi, illetve a „patriarkális rend fenntartója”. Ezt követően felvillantott néhány momentumot pár évtizeddel előtti önmagával kapcsolatban (pl. azt, hogy természetesnek vette, hogy nők kiszolgálják, vagy azt, hogy a nőkkel való viszonyát a „promiszkuis” viselkedés jellemezte, illetve az is, hogy „nem törődött a következményekkel”). A közönség mindezen rendkívül jót derült (hiszen a bántóan szexista megnyilvánulások, ha sok év távlatából, egy saját macsóságára reflektáló férfi szájából hangzanak el, rögvest könnyed szórakoztatássá alakulnak, függetlenül eredeti kizsákmányoló vagy megalázó lényegüktől).

Hadas beszélt a „patrilinieáris férfikánonról” - említette a tudomány objektivitásáról alkotott elképzelések feminista kritikáját (a tudományt sokáig kizárólag férfiak, férfiasan, férfiakról és férfiaknak csinálták, mások szempontjai egyáltalában nem tudtak érvényesülni; ez egyébként a mai napig jelentős részben így zajlik) -, valamint arról is, hogy bár a nemek közötti „kiegyenlítődés iránya nálunk is ugyanaz, mint bárhol máshol”, azért Magyarországon még napjainkban is teljesen természetes, hogy a hatalmi pozíciókat (egyházban, politikában, gazdaságban, akadémiai területeken; államban és civil szférában egyaránt) férfiak töltik be, és, hogy a háztartási munka a nőkre hárul.

Elhangzott, és ez fontos: általánosságban beszélni A Férfiasságról, az „általánosító, leegyszerűsítő, sztereotip” dolog. Ezzel egy részről teljes testszélességgel egyet tudok érteni (hiszen nyilvánvaló, hogy a férfiak nem alkotnak homogén csoportot, ahogyan a nők sem). Másrészről meg érdekesnek találom megfigyelni, hogy ezt a megfontolást miként próbálják emberek alkalmazni gyakorlatilag bármiféle társadalmi vagy csoport szintre vonatkozó kritika eloszlatására tett kísérletükben.

A szociológus szerint a férfiak nőkhöz képest átlagosan 6-8 évvel korábban bekövetkező halálozása is a patriarchális beállítódásoknak köszönhető (a férfi „nem szenved, nem mutatja ki az érzelmeit”, az uralmi vágy motiválja a cselekvéseit, általában a másik „legyűrése” a célja, jellemző rá a „rizikó-maximalizáló” magatartás, mely sokszor baleseteket eredményezhet), valószínűleg ezek szomatikus következménye lehet számos betegség / elhalálozás is. Ennek fényében „a férfiaknak érdeke”, hogy megtanulják kezelni az érzelmeiket, hogyan tudjanak gyöngék lenni, hogy „empatikusabb, »feminin« identitásuk legyen”. Röviden: ismét egy olyan szituációban találom magamat, amiben a nők emberi jogai attól válnak kvázi eladhatóvá, hogy a férfiaknak is közvetlen érdeke fűződik a patriarchátus lebontásához.

A következő beszélgetőpartner Karácsony Gergely volt. A politika résztvevőinek hatalomféltésével, illetve az emögött mindig meghúzódó szorongással kezdte (ami szerinte a jelenlegi kormányzat politikájára különösen jellemző), majd Bibóval folytatta („a hatalom humanizálódik, az uralkodás szolgálattá szelídül”); és ezzel a folyamattal összefüggésben egyre több nő is jelen lesz majd a politikában. Viszont jelenleg „Magyarországon nagyon kevés a nő a parlamentben”, és Karácsony szerint „a képviselet szimbolikus is”, vagyis a beszélő politikus neme önmagában is üzenetet hordoz.

Ezután a FIDESZ-KDNP-ben fellelhető „kétféle nőtípusról” volt szó, melyek közül az egyik egy „nagyon-nagyon klasszikus nőtípus”, ami inkább a KDNP frakciójára jellemző (ezek a képviselőnők az aktivizálódó LMP-s politikusnőknek időnként állítólag olyanokat mondanak, hogy „hülye vagy kislányom”). A másik jelenlévő karakterről azt mondta, hogy „vannak a nők, akik gyakorlatilag férfiak”, ami alatt valószínűleg azt értette, hogy átveszik a »férfias« politizálási stílust. Ha eltekintek ennek a mondatnak a problematikusságától (emberek nemének „félreazonosítása” az anti-feminista és szexista megnyilvánulások egyik gyakran elővett eszköze), még akkor is ott van a gondolati ív folytatása. Jelesül, hogy Karácsony ezek után felidézett egy anekdotát, mely szerint a két világháború közötti korszakban, Kéthly Annával kapcsolatban mondogatták gyakran, hogy „Egyetlen férfi van a magyar parlamentben, az is nő.” (fordítok: a bátorság és a derekasság egyenlő a férfiassággal és az igazán értékes nők a férfias nők), majd ezt a megfigyelést emelte át és aktualizálta az LMP-s női képviselőkre, akik szerinte a „legkeményebbek” a magyar parlamentben, mert az ő erejük nem a férfi politikusokra jellemző alapállásából, hanem egy „hatalomféltésen túli világból” jön. Ami számomra egy érdekes gondolat volt - bár Karácsony arról már nem beszélt, hogy vajon lehetséges-e egy ezek szerint a rendszeren félig-meddig kívülálló kisebbségből bármilyen változást is elérni.

Karácsony beszélt még a saját „szerepdilemmáiról” is („alapvetően nagyon nehezen konfrontálódik”, ehhez képest egy olyan szerepben van, amiben időről-időre „be kell húzni egy nagyot”), és arról, hogy rendkívül fontos, hogy a politikusok „reflektáljanak arra, amiben vannak”, vagyis a magyar politikában érvényesülő, nagyon erősen „kötött pályára”.

Kiemelte ezeken túlmenően még azt is, hogy ő foglalkozott a nők politikai részvételének kérdésével, és fontosnak tartja, hogy több nő legyen a politikában, meg azt is, hogy „a nőknek kevesebbet kelljen mosogatniuk”; azonban azt is kimondta, hogy számára „nem egyértelmű, hogy mit kell tennie a nők egyenlőségéért”. Ami nekem azért volt meglepő, mert ez a kijelentés határozottan elkülönül mondjuk attól a kijelentéstől, hogy „nagyon is konkrét elképzeléseink vannak erről a topikról, csak sajnos nem tudjuk/nincs lehetőségünk arra, hogy megvalósítsuk ezeket”, illetve attól is, hogy „a nők egyenlő politikai szerepvállalása, az a mai Magyarországon egy olyan kérdéskör, amivel kapcsolatban egyszerűen nincs elegendő társadalmi akarat a változtatásra”.

A harmadik vendég, Szűcs Balázs, üdítő módon egy teljesen másféle háttérből, református lelkészként és párterapeutaként közelítette a férfiassággal kapcsolatos felvetéseket. Őt már Kaufer Virág kérdezte, aki ezúttal erősen nyitott: valami olyasmire tudott végződni az elhangzó mondat, hogy „sok szempontból a nők tehetnek arról, hogy a férfiak olyanok, amilyenek”; nyilván rögtön érkezett is egy hasonlóan frenetikus válasz („nem gondolom, hogy a hibás vagy a nem hibás szerepeket kellene egymásra aggatni”). Ami szerintem egy szép, könnyed megfogalmazása annak, hogy próbáljuk elkerülni, hogy bármiféle kapcsolatokon belül megnyilvánuló egyenlőtlenségért bármelyik félnek felelősséget kelljen vállalnia.

Amikor egy idő után „provokatív módon” a meleg emberekre terelődött a szó, Szűcs megosztotta azt az elképzelését, mely szerint (felteszem, hogy az ő foglalkozásain résztvevő) meleg személyeknek „nem a homoszexualitásukkal, hanem saját nemiségükkel” van gondjuk - az pedig, tudjuk, egy „örök” probléma, hogy a saját nemiségével „ki mit tud kezdeni”. Ez megint szépen és harmonikusan hangzik; nekem csak annyi gondom van, hogy ez a tétel abszolút alkalmatlan arra, hogy bármilyen módon megragadja azt a valós terhet, amit LMBTQ emberek számára az jelent, hogy egy heteronormatív és homofób társadalom tagjaiként kell létezniük és boldogulniuk.

Lelkészként beszélt arról is, hogy őszerinte sokféle más között „a vallás egyik funkciója, hogy bizonyos érzéseknek, helyzeteknek időt és teret adjon”, és erre a vallási kultuszt lehet használni (férfivé vagy nővé avatjuk az embereket). Erre a folyamatra szerinte „minden vallás próbál reflektálni; modelleket, szerepeket adni ehhez”. Ugyanakkor a mai életünkből nagy részt hiányoznak a kapcsolódó rítusok (és a rend és a tradíciók); és, amikor ezek nincsenek meg, „akkor kiharcoljuk őket magunknak, és az mindig nagyon nehéz, és olyan mű valami”. Ezen nem tudom pontosan, hogy mit érthetett.

Érdekes volt, hogy arra a felvetésre, miszerint Isten azért még mindig egy férfi (és ilyen módon a patriarchális rögzültség még mindig kikerülhetetlenül jelen van a keresztény egyházakban), Szűcs a feminista teológia létezését hozta fel ellenérvként. Szerinte ez az irányzat (ami egyébként kb. 60 évvel ezelőtt jelent meg), „nagyon komoly eredményeket hozott”: vidám példaként azt mesélte el, hogy vannak olyan furcsa helyek (nyilván Amerikában, hol máshol?!), ahol a gyülekezet egy része, kisebbfajta hangzavart okozva, „mianyánkat” mond, azokon a pontokon, ahol a másik meg a „miatyánkat„.

A vendégek sorát Aszalós Péter (pszichodráma-vezető és coach) zárta, aki azzal csapott bele a dolgok közepébe, hogy elégedett hangon kijelentette, hogy „Én tök jól érzem magam itt, nagyon jó a férfitársakat hallgatni.”. Munkájával kapcsolatban elmesélte, hogy a kliensei „nagyon közeli dolgaikat bízzák rá”, valamint, hogy a módszerének lényege, hogy „egyre mélyebbre megyünk, de ennek nem az a vége, hogy az érzelmekben tocsogunk, hanem: az életről beszélünk”. Nem vagyok tisztában vele, hogy az „életről beszélni”, az mennyiben más, mint amikor az ember az élete történései kapcsán megélt érzelmeiről beszél, de azért örültem, hogy tisztázódott, hogy nem egy ilyen ijesztő mértékben »feminin« dolog zajlik, mint az érzelmekben való tocsogás (bármit is jelentsen ez), és, hogy hogy a férfiak azért mégsem esnek ilyenfajta nőiesen irracionális túlzásokba, amikor meg kell nyílniuk egy segítő személy felé.

Kicsivel ezután Aszalós egy apa-fiú kapcsolattal, pontosabban az azon végzett munkájával kapcsolatban bevallotta, hogy szerinte az, amikor az apák gyermekeik felé kommunikálják az elismerésüket, az egy „teremtő aktus”, ami egy olyan dolog, hogy van benne „valami férfias”. Ezt nem mondta, de én most mondom, hogy a Mátrixban is egy férfi Az Építész, és nem hinném, hogy ez véletlen volna.

Egy másik coaching munkafolyamatáról is mesélt, melyben az volt a cél, hogy az illető férfi „kapcsolatba lépjen a benne lévő királlyal, hőssel, harcossal”, és, hogy megtanulja, hogy egy adott férfias beavatási folyamatban „hogyan hozza ki magából az állatot”. Az „állat” szó után, demonstrációképpen, a pódiumon álló coach egy igen rövid, de annál hangosabb üvöltést hallatott, nyilván bele a mikrofonba, aminek hatására az egyetlen jelenlévő pici gyerek (történetesen éppen a sajátja), egy röpke tizedmásodpercen belül felsírt. Valószínűleg ezt a dolgot annyira alaposan nem gondolhatta át, mert a tettet gyors és kissé zavart bocsánatkérések követték, amit értelemszerűen szintén a pódiumról intézett, az anyuka karján távozó síró kisfia irányába. De azért szerencsére az elkezdett történet sem maradt elvarratlanul: kiderült, hogy megtanította a vele dolgozó férfinak, hogy az egyszerűen úgy tudja megoldani az aktuálisan tárgyalt konfliktust, hogy „kihúzza a kardját, megvillantja - és ennyi”. Lefordítva: nem kell használnod a fegyvereidet, ha elég a velük való fenyegetőzés is.

Amikor arra kellett választ adnia, hogy milyen a férfi, amikor jól működik, akkor megtudtuk, hogy Aszalós azokat a férfiakat gondolja ilyennek, akikre jellemző egy „egészséges erő”, és az, hogy „jó vele lenni”, továbbá „olyan kisugárzása van, ami felhatalmaz másokat, hogy éljenek”. Arról már végképp semmilyen elképzelésem sincs, hogy miért kéne mások felhatalmazásához kötni bármilyen személy életben levését, de ezen a ponton már nekem is tiszta és nyilvánvaló, hogy ez csakis az én lelkesedésem hiányát minősíti.

Azt hiszem, az utolsó szakaszon belül is a kedvenc részem a legvégső pár mondat volt. Ilyeneket lehetett hallani, hogy „kiszolgáltatottság a férfinak”, ha a nők végeznek el helyette munkákat (ez valószínűleg „a bántalmazásban a bántalmazó is sérül” gyakran elhangzó, felelősségmaszatolásra használt hatalmas igazságának egyik változata lehet), hogy az egy „jó irány, ha autonómiát szereznek a férfiak”, hogy „jó dolog, ha a férfi férfiközegbe jár”, valamint, hogy a férfi „keresse a boldog gyerek énjét, a boldog kamasz énjét, keressen saját célokat”.

Az előbb felsoroltakon is túltett, és számomra az est egyik mélypontját jelentette egy lezserül odavetett, már-már lesajnáló hangsúlyú megszólalás: „Iszonyatosan unom azokat a férfiakat, akiktől félni kell.”. Ami számomra (a NaNE-s telefonfülke-élményem után pár órával) kristálytisztává tette, hogy egyes férfiaknak mennyire mást jelenthet a férfiaktól való félelem, mint a nők egy részének, például a bántalmazottaknak. Rá kellett döbbennem, hogy nahát: léteznek emberek, akiknek a férfiaktól való félelem valami kellemetlen légkört, valami szuboptimális társasági élményt jelent, nem pedig a testi épségük féltését, és főleg nem a halálfélelmet.

Egyébként nem ezt éreztem a saját ismereteimmel leginkább összeegyeztethetetlen megnyilvánulásának, hanem azt, hogy Aszalós kulcsfontosságúnak tartotta többször is elmagyarázni, hogy „a férfiaknak nagyon jó férfiak között lenni”, az ugyanis a férfiaknak „biztonságot ad, és segít építeni a saját identitásukat”.

Ezen a ponton tényleg semmi mást nem tudok tenni, mint egyet nem érteni, mert az a benyomásom, hogy a férfiaknak, mint csoportnak, abszolút nincsen szüksége arra, hogy a meglévőn felüli többlet-hangsúlyt fektessenek a férfiközösségekre és egymás erősítésére. Köszönik szépen, folyamatos jelleggel és kiváló hatékonysággal gyakorolják a férfikorporatizmus műveleteit, valahányszor össze kell zárni, és el kell fojtani a patriarchális rendszert kritizáló hangokat, vagy be kell betonozni a fennálló hatalomszerkezetet.

vigyázz a seggedre!

Thu, 16 May 2013 11:17:19 -0400

ordította felém egy férfihang, miután mellettem 3 centire hajtott el a gépkocsijával.

pár perccel később apukám, látva, hogy mi van rajtam, közölte velem, hogy “hű de… merész ez a ruha”.

nyaktól lefelé az alkaromon kívül semelyik testrészem nem volt fedetlen.

ettől függetlenül igaza volt, mert az tagadhatatlan, hogy női testben mentem közterületre, az pedig evidens, hogy női testen hordva bármilyen ruházat »provokatív« hatású.

ja, és ruhák lehetnek merészek.