díszzsebkendők & ágytöltelékek

selyemakac:

idobetyar:

harompe:

dezsa:

harompe:

missingvalues:

schulmeister:

antonneutron:

az egyik kedvenc képem evör, amin Geréb Ágnes kislányának, Placentának mutat egy friss méhlepényt

ezt el kell raknom az öröklétnek.

aztabazmeg!

a Gollam-párhuzam túl egyértelmű, azért nem mondta még senki se?

fúj placenta

fúj méh, fúj petefészek, fúj vérzés

fúj női test, fúj gyerekszülés

fúj Geréb Ágnes. hála a jó égnek, hogy bebörtönözték. végre megszabadultak tőle szerencsétlen gyerekei, akiket nyilvánvalóan lelkileg megnyomorított. 

el sem tudom mondani, mennyivel gusztustalanabb ez, mint a jól megszokott nyomasztó ötvenes évekbeli kórházhangulat meg fekália szag, ami terjeng kb. minden egyes állami egészségügyi intézményben, ahol eddig életemben jártam. 

fúj más emberek más szempontjai és más értékítéletei. 

fúj saját tested feletti önrendelkezés, fúj szabadságjogok. fúj ismeretlen dolgok, amiket nem értek. 

igen, ez tökre igaz, engem egyszerűen elborzaszt az otthonszülős szekta, és nem tudom megérteni őket. ezzel együtt nem hiszem, hogy a gyerekeik megnyomorított lelkűek lennének (pusztán az otthonszülés miatt), és remélem, hogy ők legalább tudják mit csinálnak. mert így innen kívülről nagyon nem úgy néz ki. 

Leginkább az a borzasztó az pro otthonszülősökben, hogy nem fogják fel, hogy a szülés elsősorban a születendő gyermekről és csak másodsorban az anyáról szól. Tehát nem az a fontos, hogy az anya a fájások közben az otthoni kakaóját szürcsölgethesse, vagy hogy az egyébként egyáltalán nem steril de legalább otthonos paplanba feküdjön, hanem az, hogy a szüléshez megfelelő körülményeket hozzanak létre. És Ég óvjon engem bármiféle előítélettől, de Geréb Ágnes, ahogy ezen a képen (is) kinéz, ez a végtelenül igénytelen, már-már koszos megjelenésével nem azt a benyomást kelti bennem, hogy a fenti feltételeknek eleget tud tenni.

Persze szabadságjogok meg önrendelkezés meg minden, hisz végül is az otthoni pajtában az állatok között is meg lehet szülni a gyereket, ráadásul még nagy esély is van rá, hogy semmi baja nem lesz, de valamiért az orvosok rájöttek, hogy a nagy tuti a normálisan felszerelt, steril szülőszoba a kórházon belül, hogyha esetleg mégis valami komplikáció lép fel, akkor egyből tudnak jönni segíteni. De biztos az orvosok csak nagyon gonoszak, és valójában az egyetlen céljuk az volt, hogy elszakítsák az anyát az otthon melegétől, hogy szétforgácsolják a családjukat és démoni fiatalokat neveljenek ki ezáltal.

Azzal viszont tökéletesen egyetértek, amit ismerősöm mondott, hogy a szülőszobák hangulatát valamivel fel lehetne dobni a dohos kórházi légkörrel szemben, esetleg személyes holmikat maguk mellett tudhassanak az anyák, stb. Hogy ne legyen annyira görcsös az egész szülés, hanem mégis azt érezze, hogy a családja veszi körül és nem egy laborban kísérleteznek rajta.

ezzel egy gond van, h a körházak nem igazán sterilek… nemrég született uncsitesóm, és valami szörnyű, ahogy az újszülött osztály kinézett…

nyilván a kórházban szülésnek és az “otthon” szülésnek (az “otthon” nem mindig otthon, sokszor inkább egy speciálisan erre létrehozott “szülőház” a helyszín) is vannak előnyei meg hátrányai, mindkettőnek megvan a sajátos értelmezési tartománya stb. (én ebbe most nem akarnék belemenni, de volt már erről meg majd még biztos lesz is bejegyzés, mert láthatóan mindenkit nagyon izgat ez a téma.)

nekem nem azzal van a gondom, hogy vannak emberek, akik számára az otthon szülés nem tűnik kedvező alternatívának. 

sokkal inkább azzal, hogy ez a párbeszéd a legtöbbször nem úgy zajlik, hogy közösen megpróbálunk elgondolkozni, és megfigyelések, adatok, tapasztalatok stb. alapján mérlegelni az egészségügyi/etikai/anyagi  stb. előnyöket/hátrányokat közösségi, családi és egyéni szinten, hanem úgy, hogy előítéletekre (igen, a fenti “otthon a fájások közepette kakaót szürcsölgető anyuka” típusú megnyilvánulás ezt nagyszerűen igazolja, ezek sajnos előítéletek) alapozva ítéletet mondunk emberek felett.

van egy árnyalatnyi különbség a között a két helyzet között, amikor azt mondod valamiről, hogy

“Nahát, itt van valami, ami számomra furcsa, és nem értem, hogy miért csinálják mások.”

meg a között, hogy

“Tejóég, ez mennyire taszító/erkölcstelen/beteges/abnormális stb. dolog.”

az egyik egy énközlés, ami nyelvileg is mutatja azt, hogy a kijelentésed elsősorban rólad mond el valamit, nem pedig az általad (a saját személyes szűrődön / szempontrendszereden keresztül) megfigyelt dologról. 

a másik egy normatív kijelentés, egy ítélkezés, egy értékítélet rendelése valamihez, ami elképzelhető, hogy nem “rossz” vagy “jó”, hanem egyszerűen számodra nem megszokott. egy olyan kijelentés, aminek az a funkciója, hogy másokban szégyenérzetet, rossz érzést vagy bűntudatot keltsen, és ezt kihasználva a (szerinted érvényes/jó stb.) normák felé terelje (vissza) az illetőt. 

érdekes számomra, hogy szinte minden Gerébet tartalmazó párbeszéd visszatérő motívuma a “szektások” csoportja. a másik a felelőtlen és/vagy önző nők mítosza. amit szintén nem értek, miért jön elő újra és újra.

beszélgess el ezekkel az emberekkel, akik az otthon szülést szeretnék választani, és ki fog derülni, hogy sokszor olyan nők, akik vagy már kipróbálták ezt a procedúrát, és nagyon bevált nekik, vagy kipróbálták a kórházban szülést, és nagyon nem vált be nekik (lásd még: szülészeti erőszak - és ez sajnos, bármennyire is jól esik kifigurázni, nem kitaláció, hanem a nők elleni strukturális erőszaknak egy eléggé valós és súlyos megnyilvánulása).  

és még valami. nekem teljesen mindegy, hogy ki mivel indokolja, hogy undorítónak lát egy placentát. nyugodtan lássa annak. én csak annyit szeretnék megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy számomra ez nem tűnik lényegesen idegenebbnek vagy gusztustalanabbnak vagy természetellenesebbnek, mint az, ami pl. havonta pár napon keresztül kifelé folyik belőlem, meg úgy általában az ivarérett nőnemű emberi lényekből.

és a menstruálásról is lehet persze mondani, hogy undorító, meg lehet izomból utálni és taszítónak látni az egészet (mondjuk pl. férfiként pl. a barátnődnek mondani ilyesmit az eléggé rossz irány szerintem, de mindegy), viszont én személy szerint úgy érzem, hogy az én életminőségemhez vagy énképemhez vagy lelki nyugalmamhoz nem igazán tesz hozzá az, ha gerjesztem magamban a testemmel kapcsolatos gyűlöletet vagy undort.