díszzsebkendők & ágytöltelékek

Azok az emberek, akik azt mondják, hogy a meleg emberek arra törekednek, hogy újradefiniálhassák a házasság intézményét, nem ártana, ha körbenéznének. Nem mi akarjuk újradefiniálni a házasság intézményét, a heteró emberek definiálták újra – múlt időben, a dolog már megtörtént – a heteró emberek alakították át a házasság intézményét oly mértékig, hogy már nincs értelme kizárni az azonos nemű párokat abból az intézményből, amilyenre átformálták, és ahogy jelenleg gyakorolják azt a heteró emberek.

A házasság régen azt jelentette, hogy egy férfi egy vagyontárggyal megajándékozott egy másik férfit. Egy férfi odaadta a “lány” nevű tulajdonát egy másik férfinak, akinél az a “feleség” nevű tulajdonná vált. Nem voltak jogai. A férfi eszközevolt. Meg lehetett tőle szabadulni, meg lehetett verni. Tulajdon volt. Neki nem lehetett tulajdona. Gyerek volt.

Ez így ment évezredeken keresztül. És aztán a heteró emberek – becsületükre legyen mondva – nyugaton, azt mondták, hogy „Tudod mit: a fene vigye el ezt!”, és átértelmezték a házasságot.

És mi most [a házasság]? Két teljes mértékig egyenlő, jogilag autonóm egyén, akik elkötelezték magukat egymás iránt. És, hogy mi határozza meg ezt az elköteleződést? Őket kell megkérdezned! Amikor heteroszexuális házasságról van szó, lehet monogám, vagy nem, lehetnek gyerekeik, vagy nem, lehet vallásos ceremónia, vagy nem, lehet egész életre szóló, vagy nem. Rajtuk múlik. Vannak bizonyos dolgok, amiket tudni vélünk arról, hogy mi az, amit a házasság mindenki számára jelent, de azon a pár, nagyon korlátozott dolgon túlmenően, a házasság – minden egyes házasság – az, amit a benne lévő két ember annak mond.

Csak most jött el az ideje, hogy a meleg emberek szemügyre vették ezt az intézményt, és azt mondták, mi is megérdemeljük, hogy bevegyetek minket, mi is egyenlő jogokat és bánásmódot érdemlünk, a mi kapcsolataink is megérdemlik ugyanazokat a [jogi] oltalmakat és felelősségeket. Nem – tudjátok, - csupa móka és kacagás az egész, ugye?

 Erre az emberek azt mondják, hogy „Nem, nem, a házasság a monogámiáról és a gyerekekről szól”. Tényleg, Mark Sanford, arról szól? Bill Clinton, arról szól? Newt Gingrich, Bob Dole, Liddy Dole, arról szól? Tényleg? Nem. Nem arról szól.

A nagyapám újraházasodott a hatvanas éveiben, az nem arról szólt, hogy további gyerekeket csináljon. Valami másról szólt. A házasság valami más, és valami mást tesz. Ha pedig a gyerekekről szól, akkor nekem [is] van gyerekem. Hagyjátok, hogy megházasodjak. Ha nem miattunk, akkor miatta. Ha a házasság a gyerekek védelmezéséről szól, és ha a gyerekek megérdemlik, hogy házasok legyenek a szüleik, akkor hagyjátok, hogy az én gyerekem szülei is megházasodjanak.

Ugyanaz az állam, ami engem ennek a gyereknek a szülőjévé tett, nem engedi, hogy összeházasodjak ennek a gyereknek a másik szülőjével. És aztán azzal érvel Washingtonban az állami Legfelsőbb Bíróság döntésében, ami fenntartja az azonos neműek házasodásának tilalmát, hogy a meleg embereknek nem kellene, hogy lehetőségük legyen megházasodni, mert a házasság a gyerekekről szól. És akkor ott állunk, a gyerekünkkel, akinek a szüleivé az állam tett minket, és azt kérdezzük, hogy „Várj, mi van?!” Eszement dolog.