Az Igazi Nőknek Gömbölyded Idomaik Vannak
állandóan azzal kell szembesülnie, hogy a társadalom ránk erőlteti az elképzeléseit arról, hogy kik az „igazi” nők
Source: powerpussysays
Az Igazi Nőknek Gömbölyded Idomaik Vannak
állandóan azzal kell szembesülnie, hogy a társadalom ránk erőlteti az elképzeléseit arról, hogy kik az „igazi” nők
Source: powerpussysays
****Sárinak sok szeretettel****
A Bechdel-teszt, más néven Mo Movie Measure [Mo Film Mérce] egyfajta lakmusz-próba, ami arra szolgál, hogy felmérje a nők jelenlétét filmekben. Allison Bechdel 1985-ös „Dykes to Watch Out For” [leszbikusok, akikkel jobb, ha vigyázol] című képregényéből származik. A következőképpen működik: egy filmnek csupán három egyszerű kritériumnak kell megfelelnie: az első, hogy van-e benne kettő vagy több nő, akiknek van nevük, a második, hogy ezek a nők beszélnek-e egymással, és a harmadik, hogy beszélnek-e egymással valamiről, ami nem egy férfi.
Meglehetősen furcsa, hogy tulajdonképpen mennyire sok film nem megy át ezen a teszten, mert ez [a teszt] még csak nem is azt jelzi, hogy egy feminista filmről van szó vagy, hogy jó-e a film, csak azt, hogy van benne női jelenlét, és, hogy a nők ténylegesen foglalkoznak más dolgokkal is, a férfiakon kívül.
Hogy bebizonyítsam, hogy ez valójában egy rendszerszintű probléma és nemcsak hébe-hóba néhány filmről van szó, mutatok párat, amelyek nem mennek át a teszten.
A sötét lovag
District 9
Gettómilliomos
Terminátor – Megváltás
G.I. Joe – A kobra árnyéka
Shrek
Watchmen: Az őrzők
A Bourne-csapda
A Bourne-rejtély
Transformers
Brüno
Adatrablók
Szellemirtók
A nagy Lebowski
Wall-E
Wanted
Ocean’s Twelve-Eggyel nő a tét
Shop-Stop
A Karib-tenger kalózai: A fekete gyöngy átka
A Karib-tenger kalózai: Holtak kincse
A Karib-tenger kalózai: A világ végén
Szőr Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke
Kicsikém – Sir Austin Powers 2
Austin Powers-Aranyszerszám
Men in Black-Sötét zsaruk
Harcosok Klubja
Az ötödik elem
A herceg menyasszonya
Pokolfajzat 2: Az aranyhadsereg
Milk
Nászok ásza
A remény rabjai
Kutyaszorítóban
Holtpont
A Quantum csendje
Az elveszett frigyláda fosztogatói
A végső megoldás: Halál
A Gyűrűk Ura: A gyűrű szövetsége
A Gyűrűk Ura: A két torony
A Gyűrűk Ura: A király visszatér
Meglógtam a Ferrarival
Truman Show
Alkonyattól pirkadatig
Trainspotting
Mission: Impossible
A rettenthetetlen
Toy Story – Játékháború
Gladiátor
X-Men – A kívülállók
X-Men –kezdetek: Farkas
Harry és Sally
Vissza a jövőbe
Vissza a jövőbe 2.
Vissza a jövőbe III.
Lara Croft: Tomb Raider
Ponyvaregény
Interjú a vámpírral
Hetedik
Reszkessetek, betörők!
Fel!
Ok, értitek, miről van szó. Ez csak néhány film a rengeteg film közül, amelyek nem mennek át ezen a teszten. Amikor ezt egy rendszerszintű problémának nevezem, azt értem ez alatt, hogy nemcsak elvétve egy-két emberről van szó, aki nem szereti a nőket, vagy nem akarja, hogy nők történeteit mondják el, hanem, hogy az egész ipar olyan filmek készítésére épül, amelyek férfiakat szolgálnak ki és férfiakról szólnak.
Amikor legközelebb elmész a moziba, tedd fel magadnak a következő pár kérdést. Van-e benne két vagy több nő, és van-e nevük? Beszélnek-e egymással? És beszélnek-e egymással bármiről, a férfiakat leszámítva.
Source: feministfrequency.com
^ smart wordshaha Mary Poppins movie!
we watched this in my gender studies class the other day! our prof said that this song was a really good commentary on first wave feminists- mrs banks is singing about how wonderful it will be for women to be able to vote and work and have a say in things, all while totally ignoring her nanny, who is trying to quit.
basically first wave feminism was a movement headed by well off white ladies, and while they made a lot of headway and made some pretty huge gains, it wasn’t terribly inclusive and left a lot of women in the dust.
commentary, ofc.
While this is exceptionally true, this criticism of the early feminists (and many prominent feminists now), do not every mistake Disney’s intent as true critique. Rather what they were attempting to show is how flighty, self-absorbed, and rather dim the early feminists were in their eyes.
This doesn’t mean that you can’t take away the genuine critique that accidentally slipped in there. Just know that it wasn’t their intent.
„Bár egyesével imádjuk a férfiakat, abban egyetértünk, hogy csoportként meglehetősen buták.”
a Mary Poppins c. film és az első hullámos feministák kritikája
kommentek: Mrs. Banks arról énekel, hogy milyen csodálatos lesz, hogy a nőknek szavazati joga lesz, és dolgozhatnak, és lesz beleszólásuk dolgokba, mindeközben nem vesz tudomást a dadusról, aki fel akar neki mondani. (alapvetően az első hullámos feministák vezetői jómódú fehér hölgyek voltak, és bár rengeteg előrelépést tettek, és pár hatalmas nyereséget is elkönyveltek, a mozgalom nem volt rettentően inkluzív, és sok nőt a porban hagyott.)
bár valószínűleg a Disney nem igazi kritikának szánta ezt, hanem inkább az volt a cél, hogy megmutassák, hogy az ő szemükben mennyire könnyelműek, önmagukkal elfoglaltak és tompák voltak a korai feminista mozgalom tagjai.
(via lipsredasroses)
Source: thebigpinkdinosaur
az utóbbi hetekben szembejött párszor ez a hirdetés a városban, és hát igazán bravúros, valószínűleg egy „melyikünk tud szexistább plakátot kitalálni” típusú irodai versengés gyümölcse
Source: viasat3.hu
ó, internet!
oly nagyon kiváló, hogy amikor épp egy olyan cikket olvasok, ami szerint Amanda Knox pere leginkább boszorkányüldözésre emlékeztetett, és a média minden aktív nemi életet élő fiatal nőt bűnös és erkölcstelen ringyóként ábrázol, és egyáltalán mennyire torzult a társadalom nőkkel kapcsolatos percepciója, akkor jobb oldalra diszkréten bekerül egy beolajozott, megcsonkolt nő-bábú, csak, hogy elkerüljük a félreértéseket…
beauty is in the eye of the blur tool holder
ez a kép nagyon szépen mutatja, hogy a retusálás valójában nem arra való, hogy szexibb, vagy szebb legyen az alany, hanem arra, jobban hasonlítson egy szexualizált objektumra
legyen más alkata, színe, mint egy valódi embernek, tüntessük el a ráncait, a táskáit, és egyáltalán minden jelét annak, hogy valóságos, érző, személyiséggel bíró lény
Megegyeztünk abban, hogy a nőket lealacsonyító magazinokat a gyerekek számára nem tesszük elérhetővé.
Értem. És milyen idősnek kell lenniük ahhoz, hogy a nők lealacsonyítása elfogadhatóvá váljon?
(via thesexuneducated)
Source: benevolent-sun
Élő adásban erőszakolta meg a nőt a brazil Big Brother játékosa
a linket ujeletutca küldte. köszi szépen!
******
amikor az emberben felmerül a kérdés, hogy „mégis mi a fenét gondolt ez a férfi? azt, hogy ezt megúszhatja?”, akkor erre az egyik lehetséges válasz, hogy igen, méghozzá azért gondolhatta ezt, mert pl. elképzelhető, hogy már nem egyszer megerőszakolt így nőket-lányokat, és megúszta. vagy, mert azt látta, hogy közszereplők, akik erőszakot követnek el, megússzák. vagy mert úgy érte el az ivarérettséget, hogy senki nem magyarázta el neki, hogy mi az egyáltalán, hogy nemi erőszak, és képtelen megkülönböztetni a szextől.
a nemi erőszak a kultúránk szerves része. eltűrjük, nem büntetjük, normálisnak állítjuk be. mindannyiunk szocializációja során jelen van.
de vajon a média miért kezeli mindig egyedi, különleges esetként? miért a bulvár hírek között hozzák le? miért nem értik meg emberek, hogy ez csak egy nagyobb kép apró kis része. hogy ez a férfi egy olyan kultúra terméke, amiben a nemi erőszak mindennapos?
I regard romantic comedies as a subgenre of sci-fi, in which the world operates according to different rules than my regular human world. For me, there is no difference between Ripley from “Alien” and any Katherine Heigl character. They are equally implausible.
[…]
When a beautiful actress is cast in a movie, executives rack their brains to find some kind of flaw in the character she plays that will still allow her to be palatable. She can’t be overweight or not perfect-looking, because who would pay to see that? A female who is not one hundred per cent perfect-looking in every way? You might as well film a dead squid decaying on a beach somewhere for two hours.
So they make her a Klutz.
The hundred-per-cent-perfect-looking female is perfect in every way except that she constantly bonks her head on things. She trips and falls and spills soup on her affable date (Josh Lucas. Is that his name? I know it’s two first names. Josh George? Brad Mike? Fred Tom? Yes, it’s Fred Tom). The Klutz clangs into stop signs while riding her bike and knocks over giant displays of fine china in department stores. Despite being five feet nine and weighing a hundred and ten pounds, she is basically like a drunk buffalo who has never been a part of human society. But Fred Tom loves her anyway.
******
Én a romantikus vígjátékot a sci-fi egyik alműfajának tekintem, amelyben a világ másféle szabályoknak megfelelően működik, mint az én megszokott emberi világom. Számomra semmi különbség nincs az „Alien”-beli Ripley és bármelyik Katherine Heigl karakter között. Mind ugyanannyira valószínűtlenek.
[…]
Amikor egy gyönyörű színésznőt beválogatnak egy filmbe, a producerek túlerőltetik az agyukat, hogy találjanak valamiféle hibát az általa alakított karakterben, ami lehetővé teszi, hogy ízletessé váljon. Nem lehet túlsúlyos, vagy nem tökéletes külsejű, mert ki fizetne azért, hogy azt megnézhesse? Egy nőnemű személy, aki nem néz ki minden szempontból száz százalékig tökéletesen? Ilyen erővel már egy döglött tintahal rothadását is filmezhetnének valahol egy tengerparton két órán keresztül.
Úgyhogy egy Tramplit csinálnak belőle.
A száz-százalékig-tökéletes-külsejű nőnemű személy minden szempontból tökéletes, azt leszámítva, hogy állandóan bevágja a fejét dolgokba. Megbotlik és elesik és ráönti a levest a megnyerő udvarlójára (Josh Lucas. Ez a neve? Tudom, hogy két keresztnév. Josh George? Brad Mike? Fred Tom? Igen, Fred Tom lesz az). A Trampli nekihajt a stoptábláknak, miközben biciklizik, és áruházakban hatalmas tárlókat dönt fel, teli értékes porcelánnal. Annak ellenére, hogy 180 centi magas és 50 kilót nyom, gyakorlatilag olyan, mint egy részeg bivaly, aki még soha nem volt emberi társadalomnak tagja. De Fred Tom így is úgy is szereti őt.