nagyon érdekessé válik ez a kép, ha ez ember elkezdi olvasni a hozzászólásokat. én még nem próbáltam ki ezt a megnövesztős dolgot, szóval nem tudom, milyen érzés, de a képen lévő személy láthatóan elég jól megvan magával meg a szőrével.  emiatt aztán meglehetősen furán veszi ki magát, hogy a képét meglátva kommentelők (egyik része) konkrétan meg akarja mondani neki (és tényleg, meg is mondják neki), hogy mit KELL tennie a testével. mármint, mit tegyen azért, hogy ne legyen undorító és elfogadhatatlan és mocskos és magára semmit sem adó nő. a paletta színei a következők: 1)    „igen, szerintem is undorító, de attól még azt csinál, amit akar, azért még nem kell vele gorombának lenni” 2)    „a testszőrzet nőkön & férfiakon IS undorító, szóval ez nem szexizmus, csak szőrizmus. szerintem mindannyiunk teste taszító, főleg a szőrös részek. én ezt sosem bírnám csinálni, de amúgy ő persze csináljon, amit akar, engem nem izgat, és biztos őt sem izgatja, hogy én mit gondolok. nem azt mondom, hogy amit csinál az rossz, csak nem szép, szerintem.” 3)    „elegem van a ribancokból, akiknek szőrös a hónaljuk. borotváld le. gusztustalan! baromi undorító! hordjál pulcsit vagy tedd már le a kezed! a francba is, borotválkozzál már meg! azt képzeled, hogy ha férfiként viselkedsz, attól erősebb nő leszel? menj a francba a szőrös hónaljaddal együtt. mindenki utál!” 4)    „azért kell magunktól félni, és azért kell magunkat utálni, mert undorító szemétládák vagyunk. ha az ember elkezd nem félni mások ítélkezésétől, akkor az egyenesen elvezet a bűnözéshez, úgyhogy tanulj meg együtt élni azokkal a szarságokkal, amiket a tömegek rád erőltetnek, mert ha azt mondják, hogy a hónaljszőröd gusztustalan, az még mindig sokkal jobb, mintha hirtelen az emberek ezrével kezdenék meggyilkolászni meg megerőszakolni egymást.”
Pop-upView Separately

nagyon érdekessé válik ez a kép, ha ez ember elkezdi olvasni a hozzászólásokat.

én még nem próbáltam ki ezt a megnövesztős dolgot, szóval nem tudom, milyen érzés, de a képen lévő személy láthatóan elég jól megvan magával meg a szőrével. 

emiatt aztán meglehetősen furán veszi ki magát, hogy a képét meglátva kommentelők (egyik része) konkrétan meg akarja mondani neki (és tényleg, meg is mondják neki), hogy mit KELL tennie a testével. mármint, mit tegyen azért, hogy ne legyen undorító és elfogadhatatlan és mocskos és magára semmit sem adó nő.

a paletta színei a következők:

1)    „igen, szerintem is undorító, de attól még azt csinál, amit akar, azért még nem kell vele gorombának lenni”

2)    „a testszőrzet nőkön & férfiakon IS undorító, szóval ez nem szexizmus, csak szőrizmus. szerintem mindannyiunk teste taszító, főleg a szőrös részek. én ezt sosem bírnám csinálni, de amúgy ő persze csináljon, amit akar, engem nem izgat, és biztos őt sem izgatja, hogy én mit gondolok. nem azt mondom, hogy amit csinál az rossz, csak nem szép, szerintem.”

3)    „elegem van a ribancokból, akiknek szőrös a hónaljuk. borotváld le. gusztustalan! baromi undorító! hordjál pulcsit vagy tedd már le a kezed! a francba is, borotválkozzál már meg! azt képzeled, hogy ha férfiként viselkedsz, attól erősebb nő leszel? menj a francba a szőrös hónaljaddal együtt. mindenki utál!”

4)    „azért kell magunktól félni, és azért kell magunkat utálni, mert undorító szemétládák vagyunk. ha az ember elkezd nem félni mások ítélkezésétől, akkor az egyenesen elvezet a bűnözéshez, úgyhogy tanulj meg együtt élni azokkal a szarságokkal, amiket a tömegek rád erőltetnek, mert ha azt mondják, hogy a hónaljszőröd gusztustalan, az még mindig sokkal jobb, mintha hirtelen az emberek ezrével kezdenék meggyilkolászni meg megerőszakolni egymást.”

(via roseanna)

Source: hairypitsclub

Végigragozom, mi a bajom az interjúalannyal a Velvet-cikkből. Második személyben írni kényelmesebb volt.

1. “perverz mód izgatta is a fantáziámat ez az egész helyzet”  Egy másik emberi lény teste nem meghódítandó terület, ahova dicsőség kitűzni a zászlót, te meg nem vagy Livingstone, aki olyan dzsungeleket hódít meg, ahova emberi kéz még nem tette be a lábát (persze ez az egész meghódítás-felfedezés-ügy önmagában is problémás, főleg, ha amúgy lakott területekről van szó, merthogy a bennszülöttek, sherpák nem számítanak. Ajánlott irodalom: Eddie Izzard “Do yu have a flag?” vicce.) Ha ez személyesen izgató neked, az oké, csak ne gondold ezt abszolútabbnak, mintha mondjuk lábfetisisztaként annak örülnél, hogy megnyalhatod a nagylábujját.

2. “Megfogni sem nagyon akarta a farkam (…) Egyszerűen lehetetlen volt feloldani a gátlásait, fejleszteni a szexuális kultúráját.” Ez a csaj nem akart lefeküdni veled. Meglepő, tudom, de ez akkor is lehetséges, ha valaki nem visítja folyamatosan azt, hogy “NEM NEM NEM”. Ha nem akar hozzádérni, nem csinálja lelkesen a dolgokat, akkor az a szabály, hogy békénhagyod. Amit szexuális kultúrának nevezel, az láthatólag az, hogy “hogyan szolgáljuk ki a pasinkat akkor is, ha nincs kedvünk”. Amit én nevezek szexuális kultúrának, annak az alapja az, hogy “hogyan alakítsunk ki kapcsolatokat olyanokkal, akik vágyai a miénkkel kompatibilisek, és hogyan viselkedjünk emberhez méltóan a többiekkel”. Ebből pedig megbuktál.

Ha valaki szexben gazdag kapcsolatot akar, azon belül konkrétan x, y és z cuccokkal, oké, minden joga megvan rá, sok sikert a kereséshez, de nincs joga senkit bűntudatkeltéssel rávenni ezekre, legyen ez leszopás vagy heretortúra (“Ne légy már prűd, cica, csak egy icipici korbácsolás, ha igazán szeretnél…”).

A csaj minden jel szerint azért mondta a kapcsolat elején hogy szűz, hogy jelezze, olyanokat keres, akik ezt el tudják fogadni, és akik hajlandóak lassan haladni. Normális ember ilyenor magába néz, és ha nem kompatibilisek a tervei vele, akkor megköszöni az infót, és kedvesen továbbáll.

Részemről azt sem értem teljesen, miért számít akkora főnyereménynek olyannal lefeküdni, akinek nincs kedve hozzád. Ezt olyanok csinálják (heteró férfiak esetében) akik nem bíznak abban, hogy léteznek olyan nők, akiknek bejönnének? (Mondjuk ha az interjúalany ekkora seggfej, akor esetében az aggodalom jogos). Nem hiszik, hogy létezik olyan általában, hogy női libidó? Dominánsak a szó BDSM értelmében, amit nem fedeztek fel magukban, mert a hajlam kényelmesen elvan a mainstream szerepek árnyékában? Dehát ezt is annyival jobban lehet játszani olyanokal, akiket érdekel a téma, és maguk is szubmisszívak!

Értem én a konkrét korlátait a lehetőségeknek, de akkor is értelmetlen, ahogy ez az egész meg van szervezve. :/

*

ez egy submission anononthewater-től, köszi!

mindenre, amit írsz, ÁMEN!

(ha nem haragszol, kiemeltem a kedvenc részeimet)

re: “ha azt mondjuk, hogy a nők biológiailag valamiben jobbak…”: ismerem az ervelest, es elfogadom, hogy az altalaban hangoztatott kulonbsegek 99 szazaleka kulturalis, viszont az igazi kiut ebbol a csapdabol az lenne, ha odaig jutnank, hogy nem tennenk egyenlosegjelet az esetleges kulonbseg meg a fensobb/alsobbrenduseg koze. Fizikailag pl a magassag-atlagok nyilvanvalo, hogy kulonboznek, belsoleg meg Julia Serano (transz) no konyve, Whipping girl alapjan befolyasolja az agyunkat az is, hogy melyik hormonbol epp mennyi van a verben, ezt sajat tapasztalata meg a transz kozossegben kozkezen forgo tapasztalatok alapjan mondja, es mint olyan no, aki ismeri a menstruacio elotti, hormon-egyensuly-valtozas okozta picit mas allapotot, nem mondhatom, hogy ugyanmar, a lelek meg a test nem fugg ossze egyaltalan. en szemelyesen el tudom hinni ezt (azzal a nyilvanvalo labjegyzettel, hogy atlag =/= norma) es feminista is tudok lenni, mert nem allitom be egyik allapotot sem fensobbrendunek.

*

ez egy submission anononthewater-től, köszi! :)

(kiemelés tőlem)

oké, akkor még hozzátennék ehhez valamit, ugyanabból a cikkből:

“A valódi nők és valódi férfiak képességeiket, érdeklődési körüket tekintve sokfélék, van sok nő és férfi, aki e tekintetben egymásra jobban hasonlít, mint más vele azonos neműre.”

a kérdés, azt hiszem, nem az, hogy “a nők”, mint önkényesen kijelölt csoport, valamint “a férfiak”, mint önkényesen kijelölt csoport között van-e szignifikáns különbség bármiféle biostatisztikai paraméter tekintetében.

a kérdés az, hogy ebből következik-e bármi is arra nézve, ahogy egyéneket kezelünk, és ahogy a társadalmunkat berendezzük. 

foglalkozzon-e a munkahelyem az aktuális hormonszintemmel? szerintem ne. meglehetősen kellemetlen dolgok adódnának belőle, ha elmennénk ebbe az irányba.

persze, hogy ez nem a munkahely dolga,  es atlag =/= minden egyen pontos leirasa =/= norma, amihez kepest minden mas deviancia. Es pl a magassagot ket, nagyreszt ugyanazt a teruletet lefedo Gauss-gorbevel lehetne abrazolni (az egyik tengely az elofordulas gyakorisaga, masik magassag, a ket gorbe ferfi/no).

amugy azon, hogy a  ferfiak-nok “onkenyesen kjelolt csoport”, szinten ragoznek meg, szociologiailag (az emberek nagy tobbsege a fenti kategoriak egyikevel azonosul, egyesek meg akkor is, ha ujszulottkent a masik kategoriaba raktak oket, es ha ok igy cimkezik magukat, akkor milyen jogon vitatjuk el ezt toluk) meg statisztikailag (az eszak-amerikai interszex aktivista oldal szerint az ujszulottek egy szazaleka tartozik ebbe a kategoriaba, szoval mig a statisztikai atlagembernek egy hereje es egy melle van, a valosagban a nemi jellegek nem veletlenszeruen oszlanak meg, hanem, az atfedesek ellenere, letezik negativ korrelacio a noi meg a ferfi, fizikai/biologiai specialis szervek eseten. Nem az van, hogy az atlagklitorisz valamivel kisebb, mint az atlagpenisz, de amugy ugyanazokkal a gorbekkel irhatoak le ezeknek a szerveknek a merete, hanem ha ezeknek a meretet abrazollnank, akkor ket, egymast valamennyrie atfedo, de markansan kulonbozo gorbet kapnank).

Szerintem a male/female + intersex felosztas biologiailag hasznos, a problema csak akkor jelenik meg, amikor 1. ezt osszekeverik a gender-rel meg szexualis identitassal, es ez annyira altalanos, hogy megertem azokat az aktivistakat, akik a kategoriak eltorleset kivanjak, annyira eleguk van ebbol 2. ezek alapjan nagyobb vagy kisebb erteket tulajdonitanak az embernek.

*

(kiemelés tőlem)

köszi a beküldést anononthewater-nek! :)

szerintem eléggé hasonló az álláspontunk.

ha férfiként vagy nőként (vagy másként) szeretnéd azonosítani magadat, akkor azt valóban nincs joga senkinek elvitatni tőled, teljesen egyetértünk. más kérdés, hogy kik azok, akik magukat azonosítják így, illetve melyek azok a helyzetek, ahol mások azonosítják őket valamiként, anélkül, hogy rákérdeznének, hogy ők tulajdonképpen miként is azonosítják magukat. 

igen, biometria alapján be lehet sorolni mindenkit valahová, és akkor az valóban “tudományos” lesz. más kérdés, hogy (és ez nemcsak emberekre áll, hanem pl. más emlős állatokra is), a természetes biológiai változatosság miatt lesznek olyan egyedek, akik nem abba a kategóriába kerülnek majd a mutatóik alapján, mint amibe mondjuk egy biológus által elvégzett szemrevételezés alapján kerülnének. (legalábbis nekem ezek a tapasztalataim biostatisztikai adatsorokkal… de biztos itt is vannak kivételek.) és akkor még a környezetszennyező anyagok miatt előálló feminizáció/maszkulinizáció hatásáról nem is beszéltünk. 

ami a társadalmi és a biológiai nem összemosását illeti: azt hiszem, tényleg ez a lényeg. egy (többé vagy kevésbé helytálló) biológiai érvelésre támaszkodva (pl. “nők és férfiak agyának felépítése eltérő”) szeretnének egyesek társadalmi nemre vonatkozó szabályokat kitalálni. amik azért sem jók, mert általánosításokkal operálnak (és ezzel óhatatlanul is sértik bizonyos, az általánosításnak nem megfelelő egyének érdekeit), meg azért sem, mert az egyenlőtlenséget tartják fenn/erősítik. 

““a nők” meg a mindenféle nemi/szexuális kisebbségek, azok létező csoportok, és vannak nekik közös érdekeik, amiket képviselni lehet. vagy - és szerintem a legtöbb embernek ez az elrugaszkodottabb, absztraktabb, nehezebben befogadható koncepció - lehet azt mondani, hogy ezt az egészet engedjük el, és minden egyes személyt egyszerűen „csak” egy egyénként kezeljünk,”   - nem latom az ellentmoondast. Mi magunk arra torekszunk, hogy mindenkit ugyanugy kezeljunk, ez az ideal. Viszont a kulvilag aszerint kezel, ad elonyoket meg hatranyokat, hogy miknek nezunk ki (transz-szempontbol meg csak nem is aszerint, aminek valljuk magunkat), igy pl a nok kategoriajaba belerakottaknak es a kategoria hatranyait szenvedoknek logikus, hogy lehet kozos erdekkepviselete.  Igy, pont a sajat elveim alapjan, tisztelem mindenkinek a nemi identitasat a testetol fuggetlenul, es ugyanakkor kampanyolhatok is specialis noi problemak megoldasaert. Es ha a magukat nokent meghatarozo emberek egy pici reszenek mondjuk sajat szempontbol mindegy az abortuszkerdes, mert eleve nem volt mehe, az a kampanyomat nem zavarja semmivel, plusz ha mar termekenyseg meg menstruacio-temanal vagyunk, a mehhel rendelkezo, de meddo vagy menopauzan tuli (meg meg nem menstrualo) noket ugyanugy nem erinti mindez, megsem omlik ossze a mozgalom miattuk. :)

*

oké. 

:)

ez tök jó. 

nekem a személyes zavarodottságom ezzel kapcsolatban abból fakad, hogy onnantól, hogy elfogadod azt, hogy 1) biológiai nem =/= társadalmi nem, 2) a nemed kismillió különböző dologból áll össze (amiknek vannak biológiai és társadalmi vetületei is, és amik egymástól meglehetősen függetlenül működhetnek, és amiket teljesen önkényesen állítunk be férfiasnak vagy nőiesnek), onnantól rólam egészen keveset fog mondani az, ha kijelentem magamról, hogy “én egy nő vagyok”. sőt, a “nő” mint kategória nagyjából elveszti az értelmét. legalábbis számomra. 

merthogy sem azt nem fogod tudni ebből kikövetkeztetni, hogy volt-e valaha menstruációm, sem azt, hogy szeretem-e festeni a körmömet, és, ha igen, akkor milyen színűre, sem azt, hogy van-e érzékem a virágkötészethez vagy az elektrosztatikus porleválasztók méretezéséhez, de még azt sem, hogy kivel akarok éppen lefeküdni, és kivel nem. 

a mainstream pornó lehet rossz, de ez nem jelenti azt, hogy 1. a világ összes dolgáról lehet filmet készíteni, kivéve szexről 2. a valódi feministák csak egalitarius (vagy domináns) szerepet játszhatnak az ágyban. Ezt a BDSM közösség nevében kérném ki, mert ők épp hogy erre szakosodtak, és bár a többség nyilván nem túl feminista, mert kábé mindennek a többsége nem túl feminista, de léteznek nagyon szép szub-szubkultúrák, amik úgy tudnak a megalázással vagy fájdalommal stb. dolgozni, hogy az minden résztvevőnek örömet okoz, és miközben ők pont erre izgulnak, metaszinten meg tisztelik a másikat. Az, hogy egy igazi feminsta csak x modon lehet szexuális, reductio ad absurdummal oda ér, hogy talán akkor eleve férfiakkal lefeküdni is árulás (tudom, hogy Dworkin maga sem erre gondolt a hires idézetében, csak az abszurditásért említem ezt). Baj az, hogy barmit keres a fiatal és befolyásolható ember, férfi-domináns pornót talál, annak emlitese nelkul, hogy ez csak egy lehetőség a sok közül? igen. Van olyan nő, aki speciel szubmissziv, es kozben feminista meg tiszteli magat, es ez csak egy szexuális heppje? persze. link kedvenc BDSM-pozitiv feminista blogjaimra: http://pervocracy.blogspot.ro/ (szub) http://perversecowgirl.wordpress.com/ (dom)    

Maymay nevű szubmisszív férfi képgyűjteménye, mert kevés igazán jó képet látott a neten, ami a vagyait fejezne ki, a legtobb a nagykozonsegnek szól és a csajon van a hangsúly, nála viszont nem: http://malesubmissionart.com/ [NSFW], okosakat is ír, meg közösseget szervez aktivistáskodik stb a fő blogján.

szóval a mainstream pornó problémás, de tisztelettel rengeteg mindent lehet csinálni.

szerintem “perverz” vágyak vannak az emberekben, praktikus szempontból bizonyos szint fölött kár is agyalni, hogy miért (persze attól még nevelhetjük úgy a következő generációt, hogy ezeket ne keverje össze embercsoportok értékével),csak az fontos, hogy legyen egy keret, ahol ezt úgy tudják értelmezni, mint személyes preferenciákat, amik nem állnak a “bánj másokkal tisztelettel” útjába, és ha demonizáljuk ezeket, akkor csak megnehezítjuk az ezekkel rendelkező emberek életét.

*

ps: analógia: ami a mainstream gondolkozásmódot illeti, már az is nagy megalázásnak számit, ha egy férfi análszexben passzív szerepet játszik, és a méltóságteljes megoldás nem az, hogy tiltsuk be, hanem az, hogy ne legyen megalázónak beállítva. Van olyan férfi, aki irtózik a dologtól, és attól fél, hogy az aktivisták majd őt is be akarják vonni, “ezért kell betiltani”, pedig ha az alapelvét, hogy nem kényszerítünk senkit olyasmire, amit nem akar, betartjuk, akkor nem merül fel a probléma.

*

ezt anononthewater küldte be - köszi, hogy árnyalod a képet! :) (a képet lásd: itt és itt)

ami az ajánlott blogokat illeti: a Pervocracy nekem is bejön, főleg a beleegyezésről tök hasznos írásai vannak, mindenképpen nagyon tanulságos és szórakoztató olvasni. (volt is már és lesz is még itt idézet tőle). a másikat köszi, meg fogom nézni!

“a mainstream pornó lehet rossz, de ez nem jelenti azt, hogy 1. a világ összes dolgáról lehet filmet készíteni, kivéve szexről” 

azt szeretném hangsúlyozni megint, hogy a pornó nem azonos azzal, amikor egy filmben szexet mutatnak. (szerintem erről elég meggyőzően ír Dworkin…) az egy lényegi különbség, hogy a pornóban tárgyiasított, elembertelenített, érzelmei valóságosságától megfosztott embereket mutatnak - gyakorlatilag testnyílásokat látunk, nem nőket; egy erotikus ábrázolás meg inkább a megélt érzelmekre helyezi a hangsúlyt, meg emberek interakciójára. nem pedig arra, hogy A személy hogyan használja B személyt a maszturbálásához.

én nem tartom elfogadhatónak azokat a produktumokat, amik emberek tárgyiasítását normálisnak/kívánatosnak állítják be. azok egyértelműen hozzájárulnak az erőszakhoz.  

a másik, hogy az, hogy “mainstream” pornót meg “feminista” pornót elkülönítünk, lehet, hogy érdekes, meg tényleg létezhet ilyesmi, de az tuti, hogy míg az előbbi nagyon meghatározó módon kihat a szexuális kultúránkra, addig a másik társadalmi méretekben teljesen elhanyagolható hatású. 

a mainstream pornó lehet rossz, de ez nem jelenti azt, hogy (…) 2. a valódi feministák csak egalitarius (vagy domináns) szerepet játszhatnak az ágyban. (…) szerintem “perverz” vágyak vannak az emberekben, praktikus szempontból bizonyos szint fölött kár is agyalni, hogy miért (persze attól meg nevelhetjük úgy a kovetkezo generációt, hogy ezeket ne keverje össze embercsoportok értékével),csak az fontos, hogy legyen egy keret, ahol ezt úgy tudják értelmezni, mint személyes preferenciákat, amik nem állnak a “bánj másokkal tisztelettel” útjába, és ha démonizáljuk ezeket, akkor csak megnehezítjük az ezekkel rendelkező emberek életét.

ami a feminizmust meg a szexet illeti: remélem, hogy nem estem bele abba a hibába, hogy normatív kijelentéseket tegyek. továbbra sem szeretném senkinek se megmondani sem azt, hogy hogyan lehet valódi feminista, és azt sem, hogy hogyan élhet nemi életet. azt sem gondolom, hogy lenne értelme erkölcsi minőségeket kapcsolni ahhoz, hogy valaki prostituált vagy pornóban szerepel vagy BDSM-re gerjed. 

viszont azt gondolom, hogy ha emberek (sokszor: nők) nagy tömegei érzik azt, hogy nekik az okoz örömet, ha  szubmisszívek lehetnek (sokszor: férfiakkal szemben), akkor azon el lehet gondolkodni, hogy ennek társadalmi háttere lehet, és nem biztos, hogy az a legkonstruktívabb, ha személyes preferencia eredményének állítjuk be. (és ezzel nem azt szeretném mondani, hogy ezek az emberek nem tudják, hogy ők mit akarnak valójában, hanem azt, hogy amit akarnak, azt egy társadalmi közegben akarják, nem a légüres térben.)

plusz el lehet gondolkozni azon is, hogy hány olyan ember van, aki ténylegesen élvezi ezt a szubmisszív szerepet, és hány olyan, akit meg egyszerűen belekényszerítenek, és mivel internalizálta valaki másnak (konkrétan: nőkön szexuálisan (is) uralkodni vágyó férfiaknak) a preferenciáit (már amennyiben a mások kényszerítését preferenciaként értelmezzük), és ezért hajlandó belemenni. és ettől ő nem lesz rossz ember, és nem lesz megerőszakolva, nyilván bele is egyezhet és őszintén élvezheti is - de azt látni kell, hogy erre az értékítéletre kihatással van az, hogy őt “valaki más” besorolta egy szerepkörbe, és az is, hogy ő ettől mennyire tudja/nem tudja/akarja/nem akarja magát függetleníteni.

na mindegy, szerintem megint tök hasonló alapjaiban az álláspontunk, csak pár részlet különbözik… de a leglényegesebb tényleg az, amit írsz, hogy kényszerítés: nem, tisztelet: igen!